Nyugdíjhelyzet

Az állami nyugdíjrendszer kirovó-felosztó elve felett igencsak eljárt az idő, hatásos reformja viszont nincsen kilátásban.

A „modern” állami szociálpolitika egyik alapkövét elhelyező Vaskancellár (Otto von Bismarck) ma már másképpen döntene. De döntene.

Kutatások szerint ahhoz, hogy valaki az aktív évei alatt megszokott életszínvonalát fenn tudja tartani nyugdíjas korában is, havi rendszerességgel félre kell tennie. A személyi jövedelemadó bevallások szerint 4,4 millió magánszemély szerez valamilyen jövedelmet évente, ebből négymillió a munkaviszonyban állok száma. Nekik illene valamennyit félretenniük, hogy mankót kapjanak majd a nyugdíj mellé. A több millió inaktívnak erre semmi esélye.

A ma aktív kereső tevékenységet folytató generációkba tartozók túlnyomó többsége 20-30 év múlva fog nyugdíjba menni. Realisztikusan ugyanerre az időszakra tehető az a jelenleg is nagy dinamikával zajló EU országok közötti kiegyenlítődés, melynek eredményeképpen nem lesz számottevő jövedelemkülönbség a hasonló munkát végzők között Nyugat- és Kelet-Közép-Európában. Ez a kilátás egyrészt pozitív, másrészt katasztrofális – e generációk állami nyugdíjellátására nézve.

Egy német okleveles vegyész átlagos havi jövedelme 4000 Euró (kb. 1.200.000 Ft). A magyar kollégája jelenleg ennek a negyedét sem kapja. Ha az ő bérszínvonala is az EU szintjére emelkedik, de a nyugdíját nem ennek alapján, hanem a múltbéli értékek figyelembevételével állapítják meg – az eredmény soha nem látott életszínvonal-esés.

A jelenlegi állami nyugdíjrendszerek zöme – így a magyar is – nagyon régi elveken alapul, melyeket még maga Bismarck kancellár határozott meg. A rendszer végeredményben egy ún. „generációs szerződésen” alapul, mely nem más, mint az eltartó és eltartott társadalmi rétegek közötti kirovó-felosztó rendszer, amely sorra bukik meg Európa fejlett államaiban.

Ha a szorgalmas vegyészünk ma menne nyugdíjba 1.200.000 forintos nettó jövedelemmel, a nyugdíja a „szolgálati idő”-től (még tényleg így hívják) függetlenül jóval 200.000 forint alatt lenne, ami több mint 80 %-os jövedelem kiesést jelent egyik napról a másikra.

„Majd csak jobb lesz a helyzet, mire tényleg nyugdíjba megyünk” – szólal meg bennünk a remény, de egyet senki sem tud megmondani, de elképzelni sem: azt, hogy MITŐL lenne jobb. „Majd csak lesz valahogy” – legyintenek mások, és ilyenkor, mint már említettük, mindig ugyanaz történik. Nem lesz sehogy!

Érdemes lenne a dolgot a kezünkbe venni, ahelyett, hogy az Állam szoknyájába kapaszkodnánk!

 
1980
2013
2050
4 aktív 2 eltartott
4 aktív 3 eltartott
4 aktív 6 eltartott

Tegyük meg a szükséges lépéseket időben, és használjuk ki a pénzünk hozamait, valamint minden elérhető állami kedvezményt! Másképpen fogalmazva: kössük meg magunkkal az eltartási szerződést! Legalább tudjuk, hogy a sorsunk megbízható kezekben van!

Tervezze meg egyéni nyugdíj programját, független szakértők segítségével

A * -al jelölt mezők kitöltése kötelező.

Csatlakozz hozzánk!

Map cannot be displayed!

Elérhetőségeink


+36 70 421 0007

1025 Budapest, Fajd utca 2/b.